A stroke

„Szélütés”, „gutaütés”, „a szél érte”: századok óta velünk élő szavak, az agyi vérkeringési zavar szinonimái. Ki ne hallott volna arról a betegségről, melyet a köznyelv – helytelenül -„agyvérzésnek” nevez? Szinte mindegyikünk rokonságában volt vagy van valaki, aki ebben a betegségben szenvedett.’, ‘”Szélütés”, „gutaütés”, „a szél érte”: századok óta velünk élő szavak, az agyi vérkeringési zavar szinonimái. Ki ne hallott volna arról a betegségről, melyet a köznyelv – helytelenül -„agyvérzésnek” nevez? Szinte mindegyikünk rokonságában volt vagy van valaki, aki ebben a betegségben szenvedett.

A szélütés (angol szóval stroke, ejtsd „sztrók”) az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működészavar, mely maradandó károsodásokat vagy halált okozhat. Alapvetően két formája ismert: az agyi infarktus, mely az esetek kb. 80%-ában fordul elő, ekkor az adott agyterület nem kap elégséges vért a funkciók ellátásához, illetve az agyvérzés, az esetek kb. 20%-ában, amikor vér lép ki az érpályából és így roncsolódik az agyállomány.

Tévhit, hogy a stroke csak az idősek betegsége, fiatal és középkorú felnőtteknél, illetve gyerekkorban is felléphet (betegek körülbelül egynegyede 60 év alatti). Előfordulásának valószínűsége a kor előrehaladtával nő, ami azzal áll összefüggésben, hogy a szív rendellenességei (infarktus, ritmuszavar), illetve a háttérben gyakran álló érszűkület, mely az általános érelmeszesedés talaján jön létre, ebben a korban gyakoribbak.

Valójában ez nem csak a modern kor pestise, hiszen a múltban is nem egy esetet regisztráltak.

Ki ne halott volna Kinizsi Pálról? A legendás erejű, kenyérmezei hősről, Mátyás kedvenc hadvezéréről, aki könnyedén felemelt egy malomkövet, majd „agyvérzést” kapott. A betegségéből felépült, és nem sokára már újra lovagolt.

Itt vannak az amerikai elnökök, akik (Adams, Tyler, Fillmore, A. Johnson, Arthur, Harding, Wilson, Roosevelt) szintén agyi keringészavarban vesztették életüket. A történelem különös szeszélye, hogy az első világháborút lezáró, számunkra oly szomorú párizsi béketárgyalásokon az egyik meghatározó személyiség, Wilson amerikai elnök, enyhe stroke-ban szenvedett. Félig betegen nem lehetett a béketárgyalások meghatározó személyisége. A sors furcsa fintora, hogy 1945-ben, a jaltai tárgyalások egyik fontos egyénisége, Roosevelt, szintén stroke-ot kapott.

Lenin is ebben a betegségben szenvedett. Az első szélütés 1922-ben érte, ezt követően még némileg javult állapota, átmenetileg beszélőképessége is visszatért, járóképessé vált, azonban az újabb stroke-ok végül sírba vitték. Sztálin is stroke-ban halt meg, ha hinni lehet Hruscsov emlékiratainak. Állandó éjszakázás és hajnalig tartó ivászatai után általában későn kelt, s így szélütését követően hosszú ideig magatehetetlenül feküdt a félistenként tisztelt generalisszimusz, amíg rá merték törni a páncélozott ajtót. Történelmietlen kérdés, de érdemes eljátszani a gondolattal: vajon hogyan alakult volna Oroszország és Európa történelme, ha a párizsi tárgyalások idején Wilson nem betegeskedik és ő, nem pedig Clemenceau dominálja a tárgyalások menetét? Ha Lenint nem ragadja el a stroke 54 éves korában?

Ha valaki a szélütés tüneteit észleli, azonnal hívja a mentőt, tárcsázza a
104-et.

Ne felejtsük el, hogy három óra áll rendelkezésünkre, hiszen három órán belül meg kell történnie a vérrögoldásnak.

A szélütés (angol szóval stroke, ejtsd „sztrók”) az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működészavar, mely maradandó károsodásokat vagy halált okozhat. Alapvetően két formája ismert: az agyi infarktus, mely az esetek kb. 80%-ában fordul elő, ekkor az adott agyterület nem kap elégséges vért a funkciók ellátásához, illetve az agyvérzés, az esetek kb. 20%-ában, amikor vér lép ki az érpályából és így roncsolódik az agyállomány.

Tévhit, hogy a stroke csak az idősek betegsége, fiatal és középkorú felnőtteknél, illetve gyerekkorban is felléphet (betegek körülbelül egynegyede 60 év alatti). Előfordulásának valószínűsége a kor előrehaladtával nő, ami azzal áll összefüggésben, hogy a szív rendellenességei (infarktus, ritmuszavar), illetve a háttérben gyakran álló érszűkület, mely az általános érelmeszesedés talaján jön létre, ebben a korban gyakoribbak.

Valójában ez nem csak a modern kor pestise, hiszen a múltban is nem egy esetet regisztráltak.

Ki ne halott volna Kinizsi Pálról? A legendás erejű, kenyérmezei hősről, Mátyás kedvenc hadvezéréről, aki könnyedén felemelt egy malomkövet, majd „agyvérzést” kapott. A betegségéből felépült, és nem sokára már újra lovagolt.

Itt vannak az amerikai elnökök, akik (Adams, Tyler, Fillmore, A. Johnson, Arthur, Harding, Wilson, Roosevelt) szintén agyi keringészavarban vesztették életüket. A történelem különös szeszélye, hogy az első világháborút lezáró, számunkra oly szomorú párizsi béketárgyalásokon az egyik meghatározó személyiség, Wilson amerikai elnök, enyhe stroke-ban szenvedett. Félig betegen nem lehetett a béketárgyalások meghatározó személyisége. A sors furcsa fintora, hogy 1945-ben, a jaltai tárgyalások egyik fontos egyénisége, Roosevelt, szintén stroke-ot kapott.

Lenin is ebben a betegségben szenvedett. Az első szélütés 1922-ben érte, ezt követően még némileg javult állapota, átmenetileg beszélőképessége is visszatért, járóképessé vált, azonban az újabb stroke-ok végül sírba vitték. Sztálin is stroke-ban halt meg, ha hinni lehet Hruscsov emlékiratainak. Állandó éjszakázás és hajnalig tartó ivászatai után általában későn kelt, s így szélütését követően hosszú ideig magatehetetlenül feküdt a félistenként tisztelt generalisszimusz, amíg rá merték törni a páncélozott ajtót. Történelmietlen kérdés, de érdemes eljátszani a gondolattal: vajon hogyan alakult volna Oroszország és Európa történelme, ha a párizsi tárgyalások idején Wilson nem betegeskedik és ő, nem pedig Clemenceau dominálja a tárgyalások menetét? Ha Lenint nem ragadja el a stroke 54 éves korában?

Ha valaki a szélütés tüneteit észleli, azonnal hívja a mentőt, tárcsázza a
104-et.

Ne felejtsük el, hogy 4.5  óra áll rendelkezésünkre, hiszen három órán belül meg kell történnie a vérrögoldásnak.